Ezer év

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=q9ayN39xmsI

 
Elmentél a szekrényhez. Kihúztál egy fekete ruhát és utána felvetted a fekete viharkabátod. Hagytad, hogy a barna hajad,rendezetlen hullámokban omoljon a hátadra. Az oldalról ívelt frufrud egy kicsit elfésülöd. Ahogy ő szerette . Vízálló szempillaspirált viseltél. Felvetted a fekete magassarkúd és kisétáltál. ( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=55102347 ) Sétálni kezdtél az utcán. Pár percen belül megérkeztél a temetőbe. Könnyeiddel küszködtél. Megláttad a koporsót. Csak ott álltál és vártad hogy mindenki elmondja a beszédét. Hamarosan mindenki távozott, és akkor egyedül maradtál. Csak te és a fiú akit egyszer annyira szerettél. Ránéztél élettelen testére , emlékezve az alkalmakra amikor megnevettetett . Minden alkalomra, amikor úgy csiklandozott ,hogy sírtál. Sosem gondoltad volna,hogy ez a nap is elérkezik. Az első nap,amikor találkoztatok. Mikor először mondtad neki, hogy szereted, a nap mikor megkért. Az emberek jöttek, és mondták, hogy itt az ideje, hogy eltemessék a hideg testet. Még utoljára megcsókoltad ajkait. Hideg volt. Mint a jég. A szeme színe. "Niall. Én szeretlek, ezer éve, és még ezer évig. Soha nem foglak elfelejteni. Alig várom, hogy újra lássalak. Szeretlek. Szeretlek. Kérlek, ne hagyj el." A könnyek kezdtek lefolyni sápadt arcodon. A hideg téli levegő beakadt a torkodban. Így szárazabbá téve azt, mint volt. Egy hópihe a kezedre szállt. Úgy kezdődött havazás. "Én soha nem fogom elfelejteni az együtt töltött idő. Ahányszor mondtad, hogy szeretsz. Soha .. soha .. soha sem foglak. Nagyon szeretlek.Annyira hiányzol,hogy az már fáj. Szeretném, hogy itt legyél velem és ölelj meg. Most már elmentél és nem tudok változtatni. Találkozunk hamarosan. Ne felejts el. Kérlek." A férfi szólt,hogy el kell temetniük a testet,így menned kell. Elsétáltál. Besétáltál a Niallel közös lakásodba és lefeküdtél az ágyra. Ez volt az utolsó alkalom az életben. Megfogtad a vodkás üveget és a tablettákat.Szádba vetted a tablettákat és az erős folyadékkal leöblítetted azokat. Pillanatokon belül élettelenül feküdtél az ágyon. Megérezted Niall illatát. Kinyitottad a szemed, s az Eiffel-toronynál találtad magad. A hely, ahol találkoztatok, és az a hely, ahol megkért . Soha nem mentél férjhez. Meghalt.Az esküvő előtt egy héttel . Ott álltál a toronyban. Leukémiája volt, sosem mondtam el. Mellette álltál Párizsban. "Hé Niall." "Hé szerelmem, mit csinálsz itt?" "Nem tudtam élni még egy napot nélküled." "De, tudtál." "Minden nappal jobban megölt aludni abban az ágyban és sétálni abban a lakásban, és hogy nem látom az arcod volt a legrosszabb dolog, amit el tudsz képzelni. Szükségem volt arra,hogy veled legyek újra. Jobban, mint hinnéd. Én is szeretlek nagyon. ""