Erőszakos Louis

Szombat este volt, és a barátaimmal lent voltunk a megszokott helyünkön. Egyik barátnőm születésnapját ünnepeltük és nagyon jó volt a hangulat. Körülöttem az emberek a ritmusra rázták a csípőjüket és idegen testek fonódtak egybe. Alkohol, fülledt érzékiség és füst keveredett a levegőben. Nem voltunk azonban már józanok ahhoz, hogy mindezt kellemetlenül érzékeljük. Tánc közben nem egy idegen kéz vagy test simult hozzám, fiúk és lányok vegyesen, de nem nagyon foglalkoztam vele. Megfogadtam, hogy jól fogom érezni magam és senki nem ronthatja el. Még a mogorva bátyám sem, aki elől elszöktem. Szerettem, sőt imádtam Niall-t, de a végtelenségig féltett engem. Nem engedett sehova egyedül, csak ha ő vagy valamelyik idegesítő haverja velem jött. Amiből többnyire testőrök, sikítozó rajongók és menekülés a kocsival volt. Ehhez nekem nem fűlött a fogam. Inkább elszöktem, míg ő azt hitte, hogy egyik barátnőmnél alszom. Amiről nem tud, az nem is fáj! A pult felé mentem kissé émelyegve, keresztülvágva az erotikusan vonagló tömegen. Épp kikértem a rendelésemet, mikor egy ismerős arc vonta magára a figyelmemet. Felegyenesedtem ültemben és azonnal le is sápadtam. Niall volt az és az egyik haverja, Louis. Jézusom! Nem tudom miként tudhatta meg, de nem akartam, hogy elkapjon. Akkor jön a szentbeszéd, szobafogság és egyebek. Majd holnap megkapom, de most még szórakozni akartam. Gyorsan lecsúsztam a székről és belevetettem magam a tömegbe. Kitűzött célom volt, hogy a hátsó ajtón kisurranok, és amíg ők el nem tűnnek, ott maradok. Azonban alig értem el a tánctér közepére, egy kéz ragadta meg a karomat és rántott vissza. Louis villámló tekintetével találtam szemben magamat. 

- Most szépen velem jössz! –mondta tömören

- Nem megyek veled sehova! –rántottam ki a karomat 

Louis felém fordult és felhúzta a szemöldökét. Tudtam, hogy nem fogom tudni lerázni magamról és ezt a csatát már elvesztettem, de nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy könnyedén megadom magam. Kitartóan álltam a tekintetét és meg se rezdültem. 

- A bátyád halálra aggódja magát miattad, de pedig játszod az óvodást! –mondta 

- Nem érdekel a lekezelő stílusod és véleményed! Tartsd meg magadnak! –álltam távolabb tőle 

- Nézd, csinálhatjuk egyszerűen vagy nehezebben. –fújta ki a levegőt

- Á értem, és mi lenne a nehezebb út? Megütsz? Kényszerítesz? Van még pár variációm! –hátráltam volna, de elkapta a kezemet és a mellkasához vont

- Lehet, hogy rohadtul pipa vagyok rád, de nem bántanálak! Niall húga vagy az isten szerelmére! –mondta

- És már megint itt tartunk! Én csak Niall kishúga vagyok és ehhez méltóan, állandó jelleggel lekezelsz! Gratulálok Tomlinson! –mondtam színpadias meghajlás közepette

- Fejezd be ezt a gyerekes viselkedést! –húzott ismét magához szorosan

- Én viselkedem gyerekesen? Nem én kiabálok a másikkal csak azért, mert 22 éves fejjel kis szórakozásra vágyott –nevettem fel direkt hergelve őt 

Láttam, hogy Louis keze megremeg, majd a szemei összeszűkülnek. Nem szólt semmit, csak maga után kezdett vonszolni a tömegben. Próbáltam ellenkezni, de nem engedett. Szorosan tartott és húzott maga mögött. Végül elértük a kijáratot, ahol Niall várt minket. Megforgattam a szemeimet mikor láttam, hogy ő sem fog kímélni hegyi beszéd terén. 

- Sam! Már azt hittem bajod esett! –ölelt meg 

- Az épp elég, hogy nem hagysz élni! –mondtam elkeseredve 

- Csak miattad teszem, féltelek! –mondta

- Féltesz! Te bárhova mehetsz, bármilyen kis ócska bárba, senki nem szól! Én kimozdulok otthonról, a börtönömből, és máris rám uszítod Louis-t! –fakadtam ki

- Fejezd be, ne mond ezt! –nézett rám Niall kérlelően 

- Unom, hogy nem mehetek sehova nélküled! Nézd Niall szeretlek, de ezt nem bírom tovább! Ennyi erővel zárj be egy pincébe, és dobd el a kulcsot! Engem meg hagyj ott örökre! –vágtam a fejéhez 

- Sam, kérlek… -mondta elhaló hangon 

- Ó persze, és most még én érezzem szarul magam és sajnáljalak meg! –ültem le a járda szélére és közel álltam egy kiadós síráshoz

Elegem volt nagyon. Szerettem őt, ezt soha nem állítottam, de már megfojtott egyszerűen. Niall Louis-ra nézett kétségbeesetten, mire Louis odajött hozzám és felkapott az ölébe. 

- Mit művelsz? Azonnal tegyél le! –próbáltam szabadulni a karjaiból 

- Addig nem, amíg le nem higgadsz! –válaszolta

- Niall, segíts! –néztem bátyámra

- Louis, kérlek engedd el –mondta Niall

- Hogy aztán megint elszökjön, vagy mindenfélét a fejedhez vágjon. Ha te nem tudod lehiggasztani, majd én megteszem –mondta és a kocsija felé indult velem

- Mi? Nem vagy te nekem senkim! Tegyél le Louis Tomlinson! –kiabáltam

- Felőlem kiabálhatsz –mondta meg se rezzenve

- Niall!! –kiabáltam a bátyám után, de ő rá se hallgatott

Louis hajthatatlan volt, és most Niall nem miattam vált nyugtalanná. Féltem, oda akartam menni a bátyámhoz és a karjaiba bújni. Mindig is tartottam Louis-tól. Ő nem olyan volt, mint Harry akivel folyton viccelődtünk, vagy Liam akivel olyan jókat lehetett beszélgetni. Nekem ő mindig amolyan távoli ember volt. Zayn állt a legközelebb hozzám, és ő mindig óva intett Louis-tól. Szerette a haverját, de mondta mindig, hogy nem egyszerű eset. Félve húztam össze magam az anyósülésen, amíg Louis és Niall odakint beszélgettek. Reméltem, hogy észhez tudja téríteni a haverját. Azonban mikor Niall megadóan lehajtotta a fejét, tudtam, hogy minden elveszett. Rám nézett, bennem pedig egy világ dőlt össze. Louis beszállt mellém, majd elhajtottunk a szórakozóhelytől. 

- Niall később érted jön, ha ez megnyugtat, nem akarta, hogy elhozzalak –mondta 

Nem szóltam semmit. Annyira féltem és mérges voltam rá, hogy inkább a hallgatást választottam.  Tudtam, hogy Niall megpróbálta és tudtam, hogy csak magamnak köszönhetem ezt az egészet. A telefonom hangosan csipogni kezdett, majd mikor elővettem láttam, hogy Niall írt. 

„Ne haragudj, hogy nem tudtam lebeszélni róla. Nem akartam, hogy ez legyen. Csak féltelek és nagyon szeretlek. Később érted megyek. Niall xx”

Nem haragudtam rá, sőt. Talán most értettem meg, hogy mennyire is szeretem. 

„Igazából soha nem is haragudtam rád. Ne legyél tökfej, te mindig az én imádott bátyám maradsz. Várlak és siess értem. Sam xx” 

Miután elküldtem az sms-t, az utcát pásztáztam. Mikor megérkeztünk Louis lakásához kelletlenül, de követtem őt. Nem szólt semmit egészen addig, amíg be nem léptünk a lakásba. 

- Kérsz valamit? –dobta le a lakáskulcsokat

- Igen. Haza akarok menni –néztem rá 

- Azzal nem szolgálhatok –rázta meg a fejét 

- Elmondanád ez mégis mire jó? –fontam keresztbe a karjaimat

- Mondtam már. Ha Niall nem tud lenyugtatni, megteszem én –nézett rám miközben italt töltött magának 

- Lenyugodtam már –néztem rá 

- Persze. Szerintem legbelül ölni tudnál, csak azt nem tudom, miért nem teszed meg. –ült le a fotel karfájára

- Ez nem igaz. Csak fáradt vagyok és haza akarok menni –ismételtem

- Tudod, mindig érdekelt, hogy velem miért vagy távolságtartó – folytatta

- Mert félek tőled azért! –kiabáltam rá, amit azonnal meg is bántam

Louis szemei elkerekedtek és tekintete kíváncsivá vált. 

- Félsz tőlem? –kérdezte és lerakta a poharát

- Én nem, én….én csak haza szeretnék menni. Louis kérlek. –mondtam

- Amint ezt tisztáztuk. Miért félsz tőlem? –söpörte félre a kérdésemet

- Muszáj ezt megvitatnunk? –kérdeztem

- Igen! És amíg ezen gondolkodsz, én megyek, lefürdök. –indult el a fürdő felé 

Ez most a valóság, vagy álmodom? Komolyan képes volt itt hagyni? Lerúgtam a magas sarkúmat és fáradtan dőltem le a kanapéra. Hallottam, ahogy Louis megengedi a vizet és kicsit megnyugodtam tudva, hogy pár percig nem lesz a közelemben. Megpróbáltam egy gyenge szökést, de az ajtó zárva volt, a kulcsot pedig elrakta. Odakint időközben hatalmas vihar alakult ki a fülledt nyári éjszakában. Minden egyes dörgésnél hatalmasat ugrottam. Féltem a viharoktól és utáltam is őket. Mikor Louis újra felbukkant majdnem leestem a kanapéról. Csak egy melegítőnadrág lógott hanyagul a csípőjén, haja pedig kócosan keretezte arcát. Egy törülközőt és egy nagy pólót tartott a kezében. Kérdőn néztem rá. 

- Mivel ilyen időben a sarokig nem jutnánk, talán jobb lenne, ha lefürdenél. –adta a kezembe őket 

- Mi? Nem! Nem alszom veled egy lakásban! –ráztam meg a fejemet

- Már pedig fogsz. Írtam Niall-nek, azt mondta vigyázzak rád. Ha akarod, hívd fel. –emelte fel a telefonját

Nem szóltam semmit, csak megráztam a fejemet és bementem a fürdőbe.  Gyorsan lefürödtem és belebújtam a tőle kapott pólóba. Mindennek jellegzetes Louis illata volt, ami nagyon bódítóan hatott rám. Ruháimat szorongatva mentem ki az ajtón. A nappaliban teljes volt a sötétség, egyedül egy szobában égett a villany. Kérdőn léptem be, keresve szigorú testőrömet. Valószínűleg ez lehetett Louis szobája. Épp körbe akartam nézni, mikor megpillantottam Louis-t az ágy lábánál. Nem mertem tovább menni, így megtorpantam a szoba ajtajában.

- Ott akarsz állni? –kérdezte

- Jó itt –motyogtam

Louis erre pár lépéssel könnyedén átszelte a szobát és előttem termett. 

- Komolyan ennyire félsz tőlem? Vagy szimplán csak utálsz? –kérdezte

- Jelenleg egyik sem. Kényelmetlenül érzem magam –mondtam 

- Gyere –mondta és közelebb húzott az ágyhoz

Az ágynemű puha selymes volt és vörös színű. Tekintetem felsiklott rá és megpihent a tetoválásain. Nem tudtam, hogy ilyen sok tetoválása van, és mindegyik nagyon jól nézett ki. Sőt valljuk be, nagyon dögösen hatott rajta. Zavartan fordítottam el a tekintetemet és próbáltam normálisra visszaállítani a légzésemet. Láthatóan nem nagyon zavartatta magát, mikor levette könnyedén a melegítő nadrágját. 

- Én hol fogok aludni? –kérdeztem 

- Itt az ágyamban –mondta könnyedén 

- Mi? Nem! Jó lesz nekem a kanapé is –álltam fel és indultam ki a nappali felé 

Félúton utolért és a falhoz szorított. 

- Befejeznéd, hogy folyton mindennek az ellenkezőjét csinálod? –kérdezte

- Nem alszom veled egy ágyban! –mondtam

- Nem harapok –kacsintott majd ismét a szobája felé húzott

Nagyot sóhajtva ültem le az ágyra és feszülten figyeltem minden mozdulatát. Igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire felizgatott a látványa, ahogy egy szál boxerben sétálgatott előttem. 

- Alszunk akkor? –kérdeztem meglepve őt 

- Persze –bólintott és befeküdt az ágyba

Gyorsan bebújtam a takaró alá, a lehető legmesszebb tőle. Hallottam kuncogását, majd éreztem, ahogy keze a derekamra fonódik. Ijedten rezzentem össze, ő pedig maga felé fordított. 

- Mit művelsz? –kérdeztem 

- Megőrjíted az embert, tudsz róla? –kérdezte

- Tessék? –értetlenkedtem

- Miért félsz tőlem? –simított végig az arcomon

- Mert számomra megfejthetetlen vagy. Távoli és hideg –mondtam 

- Ilyen lennék? –kérdezte

- Számomra –motyogtam

- Lehet ezen változtatni? –támaszkodott fel a könyökére

- Öhm nem tudom, talán. Miért? –kérdeztem

Louis erre nem válaszolt, csak közelebb hajolt hozzám, ajkai már nagyon közel voltak az enyémhez. 

- Mert nem akarok mást, csak a közeledben lenni. –mondta

- Oké ez nekem sok. Hogy? –néztem rá 

- Nem teljesen Niall miatt mentem mindig utánad. Egyszerűen utáltam a tudatot, hogy más fiúk érjenek hozzád –döntötte homlokát az enyémhez

- Várjunk csak. Te most azt akarod mondani, hogy….-kezdtem 

- Hogy mindvégig szerettelek, csak nem akartam a barátom húgával kikezdeni. –motyogta

- Jézusom! Ehelyett megutáltattad magad velem? –fakadtam ki aznap este már sokadára

- Valami olyasmi –mondta

Mondani akartam neki valamit, le akartam cseszni, kiadni minden haragomat. De mikor megcsókolt, minden ilyen szándékom elszállt. Automatikusan fontam karjaimat a nyaka köré, mintha már ezer éve ezt gyakorolnánk. Kezei a combomon simítottak végig, fel az oldalamon, majd a melleimen állapodtak meg. A pólója alatt nem viseltem semmit, amit ő rögtön megérzett. Gyakorlott mozdulatokkal simított végig rajtuk, mire halk nyögés hagyta el a számat. Szorosan húzott közelebb, a csípőm az ágyékához, a mellem pedig a mellkasához simult, miközben apró csókokkal halmozta el a nyakamat. Tökéletes teste volt, minden porcikája vonzó volt. Mindenét végig akartam csókolni. Kezdve a tetoválásaival és haladva lefele. Egy apró nyögéssel fordítottam a helyzetünkön, így a csípőjén ülve hajoltam fölé. Csókokkal halmoztam el felső testét, a mellkasát, haladva a hasa felé. Imádtam rajta a tetoválásait, annyira őrjítően nézett ki velük. Eközben Louis kezével felfedezte a testemet, az oldalamat, a mellemet, a combomat majd fordítva helyzetünkön, ismét én kerültem alulra. Felhúzta az egyik lábamat és hüvelykujjával a csiklómat dörzsölte. Kezdeti révületemből kizökkentett, mikor felhúzva az ölébe felült velem, és megszabadított a pólótól. Kezével a hátamon simított végig, majd hátra döntött, hogy végigcsókolhassa a nyakamat, és a vállaimat. Nem tudtam, hogy jutottunk odáig ebből az egészből, de nem akartam, hogy abbahagyja. Vissza lefektetett az ágyra és lejjebb csúszott. A szívem a torkomban dobogott és már attól mocorogni kezdtem, ahogy rám nézett. Felnézett rám, mikor lassan szájába vette az egyik ujját, végignyalt rajta, majd hangosan felnyögtem, mikor feldugta ujját és ujjazni kezdett. Elmosolyodott, mikor a takarót markolászva vonaglottam érintése nyomán. Feldugta még két ujját én pedig teljesen ki voltam neki szolgáltatva. Már nagyon közel voltam az orgazmushoz, mikor kihúzta ujjait és nyelvével végignyalt. Közel álltam ahhoz, hogy a nevét sikítsam, de e helyett az ajkamba haraptam. 

- Nagyon finom vagy és selymes –mondta kéjesen 

- Istenem Louis –nyögtem 

- Nyögd a nevem, mutasd, mennyire élvezed amit veled művelek –mondta és nyelvével folytatta tovább a kínzásom 

Ahogy feldugta a nyelvét a hüvelyembe megőrjített, a szemeim már folyamatosan csukva voltak és kis idő múlva éreztem, ahogy elélvezek. A hátam ívbe feszült és hangosan zihálva feküdtem, az ágynemű pedig a testemre tapadt teljesen. 

Louis felmászott hozzám, és egy forró csókot lehelt az ajkaimra. 

Mikor nagy nehezen összeszedtem magamat, egy lendülettel löktem le magamról mellém az ágyra. Négykézlábra támaszkodtam, majd fölé hajolva egy csókot leheltem az ajkára. Kezével a mellemet simogatta, felváltva egyiket-másikat. Kezemet végigcsúsztattam a hasán, le egészen a péniszéig. Majd lassan simítottam végig a péniszén, megismételve ezt párszor még. Jó volt érezni, ahogy felnyög és becsukja a szemét. Lejjebb másztam, majd párszor végignyaltam péniszén ezzel teljesen felizgatva őt. Lassan csináltam, először a felét vettem be a számba, utána már az egészet teljes hosszában. Nyelvemmel végignyaltam a makkján majd hosszan beszívtam a péniszét, mire Louis motyogva elkáromkodta magát. Kezével a hajamba túrt és előrenyomta a csípőjét. Egészen le a torkomig ért, de jó érzés volt látni, hogy mennyire hatással vagyok rá. Kezeimmel a golyóit és a hasát simogattam felváltva, ám hangos nyögéseitől és érintésétől a testemen, éreztem, hogy újra kezdek felizgulni. Nem kellett sok ahhoz, hogy érezzem, Louis a számba élvez. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy idő után kihúztam a számból, és Louis a mellemre élvezett. Láttam a tekintetében, hogy mennyire feltüzelte ezt a tettem. Felhúzott magához és türelmetlenül megcsókolt. Vadul döntött le ismét az ágyra, és térdeivel szélesre nyitotta a lábaimat. 

- Szeretnélek magamban érezni, hogy teljesen bennem legyél miközben a nevedet nyögöm –suttogtam a fülébe

- Istenem –nyögte majd egy lassú mozdulattal teljesen belém tolta péniszét. 

Mindketten felsóhajtottunk, Louis pedig kicsit izgatta a csiklómat, mivel hatalmas pénisze kicsit feszített. Mikor kellően ellazultam körülötte, elkezdett eleinte lassan majd gyorsabb tempóban mozogni. Ahogy erősödtek és gyorsultak a lökései, úgy ziháltunk egyre hangosabban. A takaró már teljesen a testem köré csavarodott, lábaimmal pedig átkulcsoltam a derekát, hogy minél jobban magamba tudjam őt fogadni. Szinte egyszerre közeledtünk a csúcshoz, Louis felhúzott az ölébe, majd pár lökés után éreztem, ahogy elélvezek a pénisze körül. Nem kellett sok, hogy magamban érezzem, ahogy eléri őt is az orgazmus, egy hangos kiáltás keretében. 

Zihálva dőltünk egymásnak, majd lágyan lefektetett az ágyra, és fejét a mellkasomon pihentette. 

- Mit gondolsz, most már sikerült teljesen lenyugtatnom téged? –kérdezte

- Nem tudom, talán még egy ilyen mélyreható beszélgetés után, meg tudod már te magad is állapítani –mondtam

- Úgy tűnik, jó pár ilyen alkalomra lesz még szükséged –csókolt meg 

- Gondolod? És akkor mit tehetünk? –mosolyodtam el 

- Nem lesz más választás, muszáj lesz maradnod, szerelmem –ölelt magához 

- Örömmel…szerelem –bújtam hozzá